Az ágazatban működő társaságok és a kormányzat macska-egér játszmájából egyenlőre nehéz megjósolni a nyertest. Az elgondolás jó, hiszen a visszaélések miatt szükségszerű volt az olyan lépések megtétele, melyek biztosítják a felszámolások maximális tisztaságú lebonyolítását. A szakma álláspontja azonban az, hogy az eljárások visszaélésektől való mentesítése már-már a munkavégzés minőségét és a felszámoló cégek működését veszélyezteti. A sorsolásos szisztéma inkább szerencsejátékra hasonlít, mely a szakmai kompetenciákra és a vállalkozások kapacitására fittyet hány.

A jogalkotói szándék félreérthetetlen, viszont ezzel ellentétben egy kiskaput is biztosít. A jogszabály ugyan nem fogalmazza meg, hogy mely ügyek lebonyolításához szükségesek speciális ismeretek, viszont azt igen, hogy ezek az esetek kivételt képezhetnek a sorsolásos rendszer alól. Mivel egy gyógyszeripari cég, turisztikai vállalkozás, vagy egy állattartásra szakosodott gazdasági egység felszámolása ugyanolyan ismereteket igényel és ugyanazon szabályok szerint történik, így a felszámolóbiztosoknak nem kell a gazdasági profil elmélyült szakmai tudásával rendelkezniük. Annál inkább elengedhetetlen azonban a jogi és közgazdasági ismeret és a jártasság. Ha ezt vesszük alapul, akkor a jogszabály fenti kitétele felesleges és értelmezhetetlen.

A minisztérium álláspontja szerint a sorsolásos rendszer olcsóbb, gyorsabb és igazságosabb. A rendszer minden névjegyzékben szereplő felszámolót nyilvántart, a választás pedig prioritási alapon működik, így például a felszámolás alá került cég földrajzilag közeli székhellyel rendelkező felszámolót kap. A kisorsolt cég a megbízást kapacitáshiány miatt nem utasíthatja vissza, ilyen esetekben meg kell teremteni a megfelelő körülményeket a felszámolás elvégzéséhez.