Jelenleg egy fájdalmas folyamat zajlik a gazdasági életben, és valószínűleg már nagyon keveset tehetünk a gazdaság beindításáért. A fő probléma, hogy a válság kezdetén is nagyon nagy volt a magánszektor hitelállománya, de erre most már rárakódott az államé is, így mindenhol csökkenteni kell a kiadásokat, hogy az adósság csökkenjen. A megszorításokra minden területen, a háztartásokban, a bankoknál, a kormányoknál is szükség lenne, de ezeket nem hajtjuk végre, így „zombi” háztartásokat, bankokat és kormányokat hozunk létre.

Minden bizonnyal Karl Marx nézete a kapitalizmus természetéről lassan beigazolódik, melynek fő hajtóereje a munkaerő kizsákmányolása és az elidegenedés, célja a profit termelése, melynek fedezetét a munkások megfizetetlen munkaerejéből biztosítja. Ezt a véleményt osztja Nouriel Roubini amerikai közgazdász is, akit Mr. Végzetnek is neveznek, mert bekövetkezte előtt 2007–2008-ban megjósolta a válságot.  Ahhoz, hogy a gazdasági recessziót elkerüljük, további pénzügyi könnyítésekre van szükség a központi bankok részéről – mondta a Wall Street Journalnak a közgazdász.

Roubini meglehetősen sötét képet fest arról az ördögi körről, amely a gazdaság visszaeső aktivitása miatt jelentkezik. Ha a vállalatok nem tesznek semmit, akkor „22-es csapdája” helyzet következik be, hiszen ha nem növekszik a foglalkoztatás, nem nő az egyén bevétele, ezáltal nem nő a fogyasztás sem. A helyzet az utóbbi két-három évben sajnos tovább romlott, mert a jövedelmek visszavándoroltak a tőkéhez, és az egyenlőtlenségek a fizetések és a bevételek tekintetében tovább nőttek. Még egyelőre nem tartunk azon a mélyponton, hogy eljött a kapitalizmus vége, vagyis ahogy Marx mondaná, felszámolta önmagát, de a jelenlegi helyzet hasonlít a nagy gazdasági világválság második szakaszára, mély gazdasági és pénzügyi krízissel, hatalmas mértékű magán és állami hitelállománnyal.

Sajnos itt már többről van szó, mint egy egyszerű likviditási problémáról, a gazdasági növekedés nem elégséges ahhoz, hogy kilábaljunk belőle. Még Kínában is elégedetlenség ütötte fel a fejét a növekvő egyenlőtlenségek miatt – emlékeztetett Roubini, aki szerint az euró hosszú távon gyengülni fog, és ötéves távlatban néhány gyengébb lábon álló állam el is hagyhatja az eurózónát.