A szabályozás fő célja, hogy a borászok napi munkáját érdemben könnyebbé tegye, azonban a rendelet bevezetése óta a gyakorlatban sajnos kevés változás történt, nem sokat könnyített az adminisztrációs nehézségeken – nyilatkozta lapunknak a Sóshalmi Borászat képviseletében Molnár Éva borász, termékértékesítő.

„Ha egy megrendelés beérkezett, meg kellett hozzá írni egy szállítólevelet, egy számlát és egy Borkísérő Okmányt (BKO), mely kevés különbséggel ugyanazokat az adatokat tartalmazza, mint a számla vagy a szállítólevél. Amennyiben nem palackos borról van szó, zárjegyet kell a kannákra ragasztani, amihez a Vámhivatal által hitelesített jegyzékből ki kell azt vezetni, csakúgy, mint az eladott tételeket a pincekönyvből, majd a kiszállítás után a szállító, számla, BKO másodpéldányait fel kell dolgozni. Ha naponta csak öt vásárló van, ez abban az esetben is több mint egy óra adminisztráció. Az új rendelet szerint a „könnyebbség” kimerül abban, hogy a szállításhoz elegendő a számlát kiállítani, a Borkísérő Okmány kitöltése nem szükséges.” – árulja el a borász.

Az elmondottak alapján világosan kiderül, hogy a rendeletmódosítás a „nesze semmi, fogd meg jól” elve alapján került összeállításra, még annak ellenére is, hogy annak megalkotását hosszas egyeztetés előzte meg. Bár a hatóságok, a Vidékfejlesztési, illetve a Nemzetgazdasági Minisztérium a szakmai szervezetek bevonásával továbbra is keresi azokat a lehetőségeket, melyekkel a borászok életét könnyítenék, egyelőre ez csak halvány reménysugárként sejlik fel a sötét alagút végén. Hogy mi lenne a tényleges megoldás?

„Az adminisztráció csak úgy tehető igazán könnyebbé, ha nem a meglévő törvényt módosítanák, hanem egy új rendszert dolgoznának ki, amely leginkább a pincekönyvben történő adminisztráció alól mentesítene. Mivel a legtöbb borászat rendelkezik a készleteiről nyilvántartással, ezt kellene olyan formába önteni, amely a Vámhivatal „igényeit” is kielégíti” – osztotta meg erről alkotott véleményét Molnár Éva.