Bármilyen kereskedelemről legyen szó a szükséges végzettségről a helyi okmányiroda ad kizárólag pontos felvilágosítást. Végzettség akkor biztosan nem kell, ha valaki kizárólag a saját maga által...
Ajánlott oldalak
2011-04-21 06:16
Kis Erika
Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb és nem a miénk: Kína már csak kín?
Évekkel ezelőtt még csak az olcsó kínai áru és a kínai emberek tíz- és százezrei özönlötték el Európa országait, mára azonban már a különböző állami vállalatok is követik őket és a kínai gazdaság a válság ellenére is hatalmas növekedést képes produkálni. Vajon hová fog ez vezetni? Van-e lehetőségünk kizárni a mindennapjainkból?

Kína maximálisan igyekszik kihasználni a világgazdasági válság nyújtotta lehetőségeket, így a meggyengült EU rovására jelentős pozíciókat tud szerezni a világpiacon. A világgazdasági válság kitörése óta az állami irányítású kínai cégek látványosan növelték külföldi aktivitásukat. Nincs ez másképp Magyarországon sem, hiszen társadalmunk erőteljesen árérzékeny, és sajnos a hazai vállalatok termékei nem tudják felvenni a versenyt az olcsó kínai árukkal szemben. Mint mindig, az éremnek itt is két oldala van, mert egyrészt a kínait vesszük mindenből, hiszen ellenállhatatlanul olcsó, másrészt már választási lehetőségünk sincsen, mert jelenléte ott van mindenütt.

A kínamentes élet nem lehetetlen, de komoly áldozatokkal jár. Erre szolgál bizonyítékként Sara Bongiorni amerikai gazdasági újságíró 1 éves „Kínamentes” kísérlete, amikor rávette családját, hogy egy éven
át egyetlen kínai terméket se vásároljanak. Tudni akarták, mennyi időbe, pénzbe és energiába kerül elkerülni a kínai termékeket és hogy mennyire nyomult előre életükbe a keleti ország. Az eredmény elgondolkoztató, ugyanis a legegyszerűbb bevásárlások is komoly tortúrává váltak a család számára. Sara fél tucat boltot végigjárt, hogy új tornacipőt vegyen kisfiának. Még egy fiókot sem tudtak megjavítani, mert csak kínai pótalkatrészt lehetett kapni. Sara férje egész nyáron egy olyan össze nem illő pár papucsot hordott a tengerparton, amit a garázsban talált, mert nem tudott újat venni, ugyanis a vietnami papucsokat is Kínában gyártják. És ha jobban megnézzük, még az amerikai zászló sarkában is az szerepel: Made in China. A Bongiorni család példáját levetíthetjük saját életünkre, sőt a világgazdasági élet minden szintjére, és rá kell jönnünk, hogy Kína már az életünk része, sajnos akkor is, ha nem szeretnénk.

Európai becslések szerint ugyan jelenleg Kína az eurózóna adósságállományának kis százalékát birtokolja, azonban a tendencia dinamikusan növekszik, s már nem kizárólag a válság által jelentősebben sújtott európai államok – mint Görögország, Portugália vagy Spanyolország – állnak be a sorba, hanem Németország és az Egyesült Királyság is. A kínai kereskedelmi miniszter nyilatkozata szerint csupán arról van szó, hogy „IMF-tagként Kína vállalja a rá háruló kötelezettségeket”. A valóság azonban ennél némileg árnyaltabb: az, hogy Kína felkarolja a válság által sújtott európai államokat nem „jószolgálat”, hanem európai befolyásról is szól. Az erős euró Kínának is érdeke, így nem meglepő, ha összehangolt lépéseket tesz az eurózóna stabilitásának megőrzése érdekében. Sok gazdasági szakember azonban attól tart, hogy az európai döntéshozók engedékenyebbek lesznek a Kínával kapcsolatos kérdésekben, így ne lepődjünk meg tehát, ha Európában ezentúl majd visszafogottabban szorgalmazzák a jüan felértékelését, és esetleg egyre több tagállam jut majd arra az álláspontra, hogy a Kínával szemben évtizedek óta fenntartott fegyverembargót fel kellene oldani, s a piacgazdasági státuszt is megkaphatják már.

Sajnos olyan mélyen kapcsolódunk már ehhez az országhoz, hogy elképzelhetetlennek tűnik akár egy lépést is visszalépni. Lassan, de annál biztosabban az egész világ a kicsit savanyúbb, kicsit sárgább kínai importba fullad.

 

Tetszett? Ossza meg a cikket!
Hozzászólások : Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb és nem a miénk: Kína már csak kín?
Hozzászólások száma: 0 db

 
2019 Copyright © Sikeres.hu 3.1 - Epicenter Market Limited.